Balos lagúna
Nyaralásaink során négy alkalommal indultunk el a felfedezésre, de csak kétszer sikerült meghódítani, azt is már csak akkor, amióta itt élünk. Tény, hogy az út nem jó minőségű, bár én inkább a rossz jelzővel illetném.
Első és második próbálkozásunk még a nyaralós időszakra tehető, kis bérelt autóval mentünk. Az esélytelenek nyugalmával indultunk el, a kölcsönzős nem mondta, hogy Balos meglátogatása nem hogy nem ajánlott ilyen típusú autóval, mert ha valami történik az autóval, az nagyon káros is lehet a pénztárcánkra nézve. Tudni kell, hogy a biztosítás nem vonatkozik erre az útszakaszra, így ha valamilyen probléma adódna, mélyen bele kell nyúlni a pénztárcába.
Mint említettem, az első két alkalommal nem kísérte siker utunkat, ez nem az autónak és nem is a vezetés rutintalanságának tudható be, hanem ennél egyszerűbb oknak. Irén mintegy két km után kijelentette, hogy ő nem bírja ezt a látványt, és itt nem a táj milyenségére célzott, hanem az út vonalvezetésére, ami hát hagyjuk meg........
No, de elérkeztek azok a napok, amikor már az első hét hónap napjai ketyegtek, amit itt töltöttünk Krétán. Aki nem tudná, hét hónap után visszamentünk Magyarországra, mert az itt eltöltött idő, annyi inspirációt adott, és addig duruzsoltam Irénnek, hogy adjunk ki egy könyvet az élményeinkkel. Ezért hazamentünk, bár nem terveztük ilyen hosszúra az ott tartózkodást, de a világjárványt mi sem kalkuláltunk bele. Kiadtuk a könyvet, aminek a címe, Kréta az istenek szigete címet kapta, akit érdekel, ide küldjön egy emailt, amiben leegyeztetjük hogyan kapja kézhez.
Egy kis kitérő után folytatom a történetet. Egy szép áprilisi napon elindultunk, már motorral, Rethimnoból a VOAK vagy más néven az E90-es úton, haladtunk először Episkopi hosszú homokos tengerpartja, majd Georgioupoli, és Chania, ahol a fentebb említett nemzetközi jelzésű út 2x2 sávos és elkerüli Kréta második legnépesebb városát. Majd tovább Kissamos, ahonnan a hajók indulnak Balosra, Gramvousa érintésével.
Ha valaki nem szeretne autóval Balosra menni, innen megteheti, persze csak a nyári szezonban. Mi lassan megérkezünk a természetvédelmi terület bejáratához, ahol az 1 eurós belépőjegy megvásárlása után, némi útbaigazítás után már csak 8 km-nyi földút vár ránk, hogy megpillanthassuk ezt a csodát. Igen ám, de most sem tetszett az út Irénnek, ám most leszállt, én pedig szép lassan elmotoroztam az utolsó parkolóig. Fent meglepetésemre jó pár autó volt a parkolóban, ahol már sejtettem, hogy csak idáig tartott az utam. Az időközben megerősödött szél és a motoros ruha megint nem engedte, hogy teljes legyen a felfedezés. Visszaindultam.
Majd eltelt két és fél év, eljött a november, annak is a tizedik napja, amikor ismét elindultunk Balosra és mind a ketten felmentünk a nagy parkolóig, majd onnan motoros ruhánk egy részét a motor dobozába rakva, lejutottunk. Mondjuk a kecskék nagyon agressziven felmásznak minden ott parkoló járműre, ami egy kicsit nyugtalanított, de a motorra csak a jelenlétemben akart felmászni. Mikor ezért kérdőre vontam, hogy ezt Irénnel beszélje meg, mert hárman nem tudunk felülni, a válasz egy meee volt.
Az élményt mindenkinek ajánlom, bár a feljutás a partról a parkolóig nem sétagalopp, de vállalható. Még egyszer meghódítottunk, akkor autóval, a következő év októberében. Az időjárás ekkor volt a legjobb, 30 fok és perzselő napsütés, de a hajunk még tart, visszafelé hegymenetben már a hajunkat is eladtuk volna egy kulacsnyi vízért. Ekkor egy magasabb építésű autót béreltünk, jeleztük a kölcsönzősnek, hogy Balos is az uticéljaink között szerepel. Igy teljesen nyugalomban tudtuk le az utat.
Aki idáig eljutott az olvasásban, annak egy kis történet Balos és Gramvousa történelméből:
A gramvousai erőd az ezerötszázas évek végén épült a velencei uralom idején, hogy megvédje az oszmán seregektől. A krétai elhúzódó háború idején mindvégig velencei kézen maradt, Souda és Spinalonga erődjeivel együtt. Ez a három velencei erőd védte a hajós kereskedelmi utakat, amelyek stratégiai jelentőséggel bírtak. Majd 1691-ben egy nápolyi kapitány elárulta a velenceieket és átadta Gramvousát az oszmánoknak egy jelentősebb összeg fejében.
