Frangokastello és az Ő vára
Sokszor és sokféle fórumon elmondjuk, ha az időjárás esős vagy netán nagy szél van itt az északi oldalon, béreljetek autót és irány a déli oldal. Sok esetben, mivel Krétát egy magas hegyvonulat szeli ketté, a másik oldalon biztosan jobb idő van. Az esetek nagy százalékában ez beigazolódott. Télen sokszor nem lehet kiszámítani, hogy milyen idő lesz. Ezért legtöbbször improvizálunk, ha másnap nagyon jó idő várható. Ez történt az elmúlt napokban is. Itt Rethimnoban kicsit szeles változóan felhős az ég, bár a hőmérséklettel nem volt baj.
Irány Frangokastello és az ő vára. Rethimnoból Chania felé a VOAK vagy más néven az E90-es úton indulunk el. Episkopi hosszú homokos partját elérve, a sziget belseje felé fordulunk. Az út kis falvakon kanyarog, ahol az élet nyomait észre sem lehet venni, talán csak az az egy-egy kávézó, ami télen is nyitva van, ahol a helyiek múlatják délelőttjeik egy bizonyos részét. Argiroupolinál nem a városon megyünk, hanem előtte elfordulunk jobbra.
Itt elérkezünk a vízesésekhez, ahol az ide épült tavernák már szorgos előkészületben várják a napközben ide látogató vendégeiket. A tüzek már javában égnek, a nagy vasállványokon pedig a rájuk rakott húsok eregetik zsírjukat, mely illatok másodlagos csapást mérnek az arra haladókra, a megállás érdekében. Mivel nem ez az uticélunk, néhány fénykép elkészítése után tovább állunk. Itt az út egy folyómeder mellett halad még viszonylag alacsonyan. Lassan azonban emelkedni kezd és a kanyarok is sűrűsödnek. Motorosok és a kanyargós utak szerelmeseinek mutatván, hogy milyen jó ötlet volt ide jönni nyaralni. Elérjük Asi Gonia falut, ahol szintén nem látni élet nyomait, csak az idegenek elrettentése miatt ugató néhány kutya hallatja hangját. Az út rendületlenül emelkedik sőt szűkül is, sok helyen nemhogy kettő autó, de még egy is szűkösen fér el. Megállunk egy meredélyen, ahonnan remek kilátás nyílik az alattunk elterülő tájra. A másik utat is látjuk a távolban, ami ha Argiroupolinál a falut választjuk akkor ott érjük el azt a pontot, ahol ez a két út egybeér és egyként halad tovább. Itt már kb. 1000 méteres magasságban járunk, ahol kicsit hűvösebb az idő, de a nap ragyogóan süt és a szél sem fúj. A főút Kallikratis falu felé fordul jobbra, de lehetőség van balra is kanyarodni.
Mi ezt választjuk, hogy láthassuk és le is mehessünk az egyik legbrutálisabb krétai szerpentinen. Az általunk választott úton pár ház és egy egész évben nyitva tartó kévézó található, amit magunk mögött hagyva egy holbéli táj látképével találkozunk. A természet ereje szembetűnő, rengeteg hegyes szikla mered az ég felé. Egy kis utat még meg kell tennünk, és elénk tárul a líbiai tenger és Frangokastello kis települése is, már csak a mintegy ezer méteres szintkülönbséget kell megtenni, ami úgy öt vagy hat km hosszú. A kanyargós úton elképesztő látvány tárul elénk, bár nem először és egész biztosan nem utoljára tesszük meg ezt az utat. Leérünk a településre, ami közvetlenül a vár közelében terül el. Az évek óta tartó felújítás véget ért, így belülről is megtekinthető a szomorú történettel rendelkező épület.
Közvetlenül a vár előtt homokos strand várja az ide látogatókat. Aki szeretne kicsit nyugodtabb helyen elmélkedni a líbiai tengerrel, annak azt ajánljuk, hogy jobbra menjen kb. egy másfél km-t, és egy homokos nyugodt részt talál. A településen számos taverna van, ami többségében a turisták kiszolgálására jött létre, azaz csak nyáron van nyitva. A kávézók elenyésző része télen is nyitva van és remek édességekkel várja az ide látogatókat.
A vár és az ő története:
A vár, ami nem csak egy vár a líbiai tenger partján, hanem a zsarnokság jelképe. Először a velenceiek majd a török zsarnokság elleni lázadás jelképévé vált. A várat védő 335 embert a török csapatok lemészárolták, majd a parton hagyták a halottakat a homokban. A monda szerint minden májusban a csata napján előbújnak a homokból a harcosok és a tengerbe sétálva eltűnnek.
Hát ez lenne a vár nem túl szivderitő története.
